Ivóvíz az EU-ban: jobb minőség és könnyebb hozzáférés

Az Európai Parlament elfogadta az ivóvíz minőségének és hozzáférhetőségének javítását célzó szabályokat, valamint döntött a műanyaghulladék csökkentéséről is.

Európában a legtöbb ember jó minőségű ivóvízhez jut, és az Unió ivóvíz-irányelve minimum értékeket határoz meg a fertőzések elkerülése érdekében, biztosítva, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas víz (ivóvíz, főzéshez, vagy egyéb háztartási célokra használt víz) minősége megfelelő legyen.

Az irányelv vonatkozik:

  • minden vízre, akár eredeti állapotában, akár kezelés után, amelyet ivásra, főzésre, ételkészítésre vagy egyéb háztartási célokra szánnak köz- és magánterületen egyaránt, függetlenül annak eredetétől és attól, hogy elosztó hálózatról, tartályhajóról vagy palackokba vagy tartályokba töltve, beleértve a forrásvizet is; minden olyan víz, amelyet bármely élelmiszeripari vállalkozásban emberi fogyasztásra szánt termékek vagy anyagok gyártására, feldolgozására, tartósítására vagy forgalmazására használnak fel.

A Parlament 2020 decemberi plenáris ülésén megszavazta az új ivóvízminőségi irányelvet, amely célja, hogy még a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok is jó minőségű csapvízhez juthassanak.

„Egy üveg palackozott ásványvíz áráért csaknem 700 liter csapvizet kaphatunk” – mondta Christophe Hansen, néppárti luxemburgi jelentéstevő.

A csapvíz minőségének javítása mellett szükség van az európai vízkészletek állapotának javítására is. A Parlament külön állásfoglalásában felszólította az uniós országokat, hogy legkésőbb 2027-ig maradéktalanul hajtsák végre a rendelkezéseket, hogy az összes felszín alatti és felszíni víz megfelelő állapotot érjen el.

Jobb minőség és hozzáférhetőség

Az új irányelv célja többek között a fogyasztói elégedettség növelése és az, hogy mindenkit arra bátorítson, hogy több csapvizet fogyasszon. Az új szabályok higiéniai minimumkövetelményeket határoznak meg az ivóvízzel érintkező anyagokra, például a csővezetékekre vonatkozóan. Emellett bevezetnek egy mechanizmust is, amely a megfigyelési listák alapján figyelemmel kíséri az endokrinkárosító vegyületek, a gyógyszerek és a mikroműanyagok emberi egészségre gyakorolt hatását és az ezzel kapcsolatos új ismereteket.

Az új irányelv külön figyelmet fordít a sérülékeny csoportokra, akiknek korlátozott hozzáférésük van a tiszta ivóvízhez. Mivel a csapvíz olcsó és környezetbarát, a tagállamok gondoskodnak róla, hogy minél több ingyenes ivókút legyen a közterületeken, például bevásárlóközpontokban és reptereken.

A felülvizsgált irányelv főbb jellemzői a következők:

  • megerősített vízminőségi szabványok, összhangban vagy bizonyos esetekben még szigorúbbak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásaival
  • az újonnan megjelenő szennyező anyagok, például az endokrin rendszert károsító anyagok és a PFA-k, valamint a mikroműanyagok kezelése
  • a kockázatalapú megközelítés bevezetésével a szennyezés forrásánál történő csökkentését célzó intézkedéseket előnyben részesítő megelőző megközelítés
  • intézkedések a vízhez való jobb hozzáférés biztosítására, különösen a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok számára
  • intézkedések a csapvíz népszerűsítésére, beleértve a köztereket és éttermeket is, a (műanyag)palackok fogyasztásának csökkentésére
  • a vízzel érintkező anyagok és termékek minőségi szabványainak harmonizálása
  • intézkedések a vízszivárgás csökkentésére és az ágazat átláthatóságának növelésére

A csapvíz környezetbarát előnyei

A Bizottság szerint az ivóvízhez való jobb hozzáférés hozzájárulhat ahhoz, hogy 17 százalékkal kevesebb palackozott vizet fogyasszunk, ami nemcsak pénzt takarít meg, hanem a környezetre is pozitív hatással van: csökken a szén-dioxid kibocsátás és a műanyaghulladék.

 

Az európaiak véleménye

Az „Right2Water” lakossági kezdeményezés, amely már több mint 1,8 millió aláírást gyűjtött, kiváló példája annak, hogy mennyire elkötelezettek az európaiak az ivóvíz minőségének javítása iránt. A felmérések azonban azt mutatják, hogy az emberek külföldön nem érzik magukat biztonságban az ivóvíz minőségével kapcsolatban, ezért szükség van minél több nyilvános információra a vízminőséget illetően.

Az irányelv kihirdetését követően a tagállamoknak két évük van arra, hogy hatályba léptessék a szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.

Ezért elengedhetetlen, hogy minél több helyen legyenek elérhetőek elismert és megbízható európai, illetve NNK ivóvízbiztonsági tanúsítványokkal rendelkező hidratáló állomások. Ezek az állomások garantálják a víz minőségét és biztonságát, hozzájárulva az emberek egészségéhez és jólétéhez.